Netanjahu utolsó tétje: nukleáris győzelem vagy politikai halál

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök már régóta gondolkodik az iráni atomprogram megsemmisítésén. De vajon elég lesz-e ez ahhoz, hogy biztosítsa politikai jövőjét?

Netanjahu a visszaeső közvélemény-kutatási adatok közepette arról beszél, hogy gázai győzelem nélkül nem tudna választásokat nyerni. Vitatott erőfeszítései, hogy mentesítse az ultraortodox zsidókat a sorkatonai szolgálat alól, csak rontottak a helyzeten. A június 11-én elért megegyezés megőrizte koalícióját.

Az iráni nukleáris ambíciók megállítása köztudottan Netanjahu rögeszméje az 1990-es évek óta. A kockázatkerülő hírneve és a Washingtonból érkező esetleges ellenlépés ellenére Netanjahu készsége az erő alkalmazására a szemünk előtt volt. Amint Izrael úgy vélte, hogy Irán döntő lépéseket tett a nukleáris fejlesztések ellen, minden ok megvolt arra, hogy Netanjahu katonai hadjáratot indítson annak megállítására – írja elemzésében a Foreign Policy.

A gázai győzelem nagyon fontos az izraeli vezetőnek

Izrael, kihasználva a meglepetést az amerikai–iráni tárgyalások hatodik fordulója előtt, lecsapott. Netanjahu idősebbik fia a legendás brit vezetőt idézve, aki Netanjahu hősei közé tartozik, apját „korunk Churchilljének” nevezte. Mint mindig, most is az a kritikus dilemma Izrael – és miniszterelnöke – számára, hogy miként lehet a harctéri sikert egy jobb jövőbe átültetni. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) még mindig számos forró konfliktusba keveredve túlterheltek.

További aggodalomra ad okot a Washington által nyújtott támogatás fenntarthatósága, amely kulcsfontosságú fegyvereket biztosított, és segített az iráni megtorló támadások elhárításában is. Izrael nem tudja megsemmisíteni Irán útját az atombombához, ha a földalatti Fordow dúsító létesítmény sértetlen marad. Netanjahu abban reménykedik, hogy Donald Trump elnök erre a célra amerikai eszközöket köt le. Trump – aki utólag megváltoztatta hangnemét, hogy üdvözölje Izrael rajtaütését – még mindig nem kötelezte el magát ebben a kérdésben, ehelyett azt hangsúlyozza, hogy „Iránnak és Izraelnek alkut kell kötnie”. A közösségi médiában tett legutóbbi bejegyzései azonban arra utalnak, hogy talán hajlik arra, hogy engedelmeskedjen. Számításait minden bizonnyal befolyásolja a Republikánus Párton belül tomboló vita az Izrael-párti beavatkozók és a MAGA (tegyük újra naggyá Amerikát) elszigetelődés hívei között.

Sok minden körvonalazódik Netanjahu hiteles végjátékának megfogalmazása körül ebben a konfliktusban – ami a Gázai övezetben súlyos humanitárius és stratégiai következményekkel járt. Netanjahu kénytelen lesz választani aközött, hogy végül leállítja a támadást és megállapodást köt Irán jelenlegi vezetőivel, vagy pedig bizonytalanságban folytatja a munkát, hogy megsemmisíti Irán nukleáris programját vagy megdönti a rezsimjét. Az iráni klerikális kormánnyal szemben bizalmatlan – „hazudnak, csalnak” –, és kerüli a diplomáciai alkukat. Trump azonban, aki azzal az ötlettel kecsegtet, hogy J.D. Vance alelnököt és Steve Witkoff elnöki megbízottat küldi az Iránnal való párbeszéd folytatására, hatalmas befolyással bír a miniszterelnök döntésére.

Benjamin Netanjahu válaszúthoz érkezett

Netanjahu belföldön is válaszúthoz érkezett. Knesszetbeli többsége kezd elfogyni. Most azonban felbátorítja a Felkelő Oroszlán hadművelet sikere. Emellett helyreállt a kapcsolata Trumppal is, aki nemrég azt mondta: „Nagyon jól kijövünk egymással, és azt hiszem, nagy tiszteletet érzünk egymás iránt”.

Netanjahu számára az lenne a legegyszerűbb, ha maradna a pályán. Ez azt jelentené, hogy megerősítené szövetségeit fundamentalista, jobboldali partnereivel, és továbbra is kiszolgálná különböző szektás követeléseiket, beleértve a gázai háború folytatását a „teljes győzelem” érdekében. Egy másik valószínű, bár kockázatos forgatókönyv szerint a választások időpontját – jelenleg 2026 októberére tervezik – előrehozná azzal a céllal, hogy kihasználja visszanyert népszerűségét és megszilárdítsa hatalmát.

Hosszú pályafutásának ezen a pontján Netanjahu aggodalma arra is késztetheti, hogy más, kevésbé valószínű lehetőségeket is fontolóra vegyen. Megpróbálhatná helyreállítani az október 7-én súlyosan megromlott imidzsét azzal, hogy aláírja a korrupciós perekben való vádalkut, és megpróbálna félig-meddig békésen távozni hivatalából. Alternatív megoldásként megalakíthat egy új kabinetet, amelyben centrista pártok is helyet kapnak, és ezután arra törekedhet, hogy hazahozza a túszokat, tűzszünetet kössön Gázában, és normalizálja a kapcsolatokat Szaúd-Arábiával és Szíriával. Ezek történelmi eredmények lennének.

Netanjahu előszeretettel hangoztatja, hogy Izrael „megváltoztatja a Közel-Keletet”. A változás azonban sokféleképpen végződhet, mind a régió, mind az izraeli politika szempontjából. Winston Churchill megnyert egy egzisztenciális háborút, hogy aztán a választói elutasítsák. Ugyanez történhet Netanjahuval is.

(Borítókép: Benjámin Netanjahu miniszterelnök 2012. november 21-én. Fotó: Lior Mizrahi / Getty Images)