A dalai láma a hagyományokkal szakítva még életében megtalálná utódját

Egyre több tibeti szerzetes hozza meg a döntést, hogy a kínai uralomnak hátat fordítva Indiába disszidál, ahol csatlakoznak a száműzetésben élő dalai lámához. Köztük van Monlan is, aki a The Wall Street Journalnak mesélte el, hogyan szökött át Nepálon, hogy még életében találkozhasson a tibeti buddhizmus szellemi vezetőjével. A fiatal férfi attól tartott, hogy a kínai hatóságok rajtakapják, és megbüntetik a szökésért, de végül vállalta a rizikót. 

Dharamszaláb, ahol a láma él, egy India északi részén lévő város, ami 1959 óta az emigráns tibeti közösség központja lett. Benne található egy „Kis Lhásza” néven emlegetett negyed, kolostorokkal és más vallási intézményekkel. Kína éppen ezért erősen fellép azokkal az állampolgáraival szemben, akik ideutaznak: akiket elkapnak, azokat átnevelőtáborokba zárják, de 2012 óta már az Indiába való utazást is szigorították. 

Hét évtizede kezdődött az elnyomás

Tibet 1950 óta tartozik kínai fennhatóság alá. A dalai láma 15 éves volt, amikor a kínai hadsereg bevonult a régióba. Kilenc évvel később, a tibeti felkelés után száműzetésbe kényszerült, és azóta sem térhetett haza. A kínai kormány azóta is fokozza az ellenőrzést, miközben igyekszik átformálni a tibeti társadalmat. A hagyományos vallási intézményeket háttérbe szorították, sok kolostort leromboltak, a vallási vezetőket pedig gyakran elűzték vagy bebörtönözték.

Miután Mao Ce-tung a kínai polgárháború után megragadta a hatalmat, Tibetbe is behatolt. Uralma alatt a himalájai országban élő buddhisták különösen súlyos támadásokat szenvedtek el, különösen az 1966-ban indult kulturális forradalom idején, mikor kolostorokat és vallási kegytárgyakat semmisítettek meg, továbbá sok szerzetest zárt börtönbe vagy ölt meg a hatalom. A dalai láma ekkor már elhagyta Tibetet. 1959-ben, miután a kínai hadsereg leverte a függetlenségi felkelést, Indiába menekült. A kínai kommunisták hivatalosan széles körű autonómiát ígértek Tibetnek, de a gyakorlatban Peking totális kontrollt vezetett be, és igyekezett megszüntetni a hagyományos vallási és társadalmi rendet. Bár a tibetiek tisztelik, de Kína kommunista vezetői veszélyes szeparatistaként tekintenek a mindenkori dalai lámára. 

Mao után a mérsékeltebb Teng Hsziao-ping került hatalomra, ez valamelyest enyhített a helyzeten, de az elnyomás ettől még megmaradt. A buddhista vallás gyakorlását részben engedélyezték, néhány kolostort újjáépítettek, és a tibeti kultúra bizonyos formáit elfogadták. Ugyanakkor a vallási élet szigorú ellenőrzés alatt maradt, vezetőinek a tevékenységét a hatóságok felügyelték, és a politikai lojalitás elsődleges elvárássá vált. A dalai láma továbbra sem térhetett vissza, és a száműzött kormány tevékenységét Peking ellenséges propagandaként kezelte.

A kínai állam ma már közvetlenül felügyeli a vallási szervezeteket. A szerzetesek számát szabályozzák, minden új jelentkezőt regisztrálni kell, és a nagyobb kolostorokban rendszeresen tart különféle politikai agitációs tevékenységeket a hatalom. A biztonsági kamerák mellett besúgók is figyelik a vallási életet. A kolostorok falára gyakran kihelyezik Hszi Csin-ping vagy Mao arcképét. A vallás gyakorlása csak akkor engedélyezett, ha az állam által kijelölt kereteken belül történik.

Életében keresi utódját az idős láma

A lap megjegyzi, hogy a legnagyobb aggodalmat a dalai láma közelgő utódlása jelenti. A hagyomány szerint ezzel akkor foglalkoznak, mikor a vallási vezető már meghalt, mivel az utód az előző reinkarnációja. Rendszerint egy kisgyereket választanak ki, akit ezután egész életében a lámaságra nevelnek. A 89 éves Tendzin Gyaco már jelezte, ő nem kívánja ezt követni, és ezzel esélyt adni Kínának, hogy befolyásolhassa a folyamatot. Hasonló eset ugyanis korábban már történt. 

A pancsen láma, a második legmagasabb rangú tibeti vallási vezető utódlásába Peking már beavatkozott. A dalai láma által kijelölt gyermek eltűnt, helyette a kínai állam nevezett ki másik vezetőt. Ő azóta is hivatalos szerepet tölt be, gyakran szerepel állami ünnepségeken és a médiában. Emiatt sok tibeti már most elutasítja a kínai állam által kijelölt vallási személyeket.

A dalai láma ígérete szerint egy hónapon belül megnevezi utódját. Már utalt arra, hogy az akár egy felnőtt is lehet, ezzel is kizárva a kínai befolyás lehetőségét. A hivatalos bejelentést júliusban ígéri. Ezzel nemcsak vallási szempontból, hanem politikailag is üzenetet küld: Peking ne dönthessen a tibeti közösség jövőjéről.

Az új generáció többet akar

Közben az emigráns tibetiek saját politikai rendszert hoztak létre Indiában. 2011 óta a dalai láma csak vallási vezető, a politikai hatalmat egy választott miniszterelnök és parlament gyakorolja. Ezt az intézményt úgy alakították ki, hogy abban az esetben is tudjon működni, ha a dalai lámát a kínai kormány elrabolja, vagy más úton ellehetetleníti. A cél, hogy a tibeti közösség vezetése ne egyetlen személyen múljon.

A fiatal tibeti nemzedék viszont egyre radikálisabb. Sokuk számára az autonómia már nem elég, teljes függetlenségre vágynak. Egy emigráns költő és aktivista, Tendzin Cunde szerint az elnyomás miatti frusztráció előbb-utóbb lázadássá alakulhat.

A dalai láma 65 éve nincs otthon, és nincs Tibetben, ami már így is nagy fájdalmat, dühöt és csalódottságot okozott a tibetiek körében. Ez vulkánként tör majd felszínre

– fogalmazott a Cunde.

Közben a kínai kormány célja, hogy a tibeti buddhizmust teljes mértékben ellenőrzés alá vonja. A jövőben a pancsen láma befolyása alá vonhatják a vallást, később pedig saját emberüket ültetnék a dalai láma helyére is. A lap megjegyzi, hogy a hatalomnak ezzel az a célja, hogy egy „hazafias” egyházzá formálja a buddhizmust, amiben a vallásgyakorlás csak politikai és turisztikai célt szolgálna.

(Borítókép: A dalai láma. Fotó: Kristian Dowling / Getty Images)