Véglények és mesebeli lények: a magyar közbeszéd új szókincse

A közelmúlt magyar közbeszédében számos érdekes és sokszor ellentmondásos kifejezés bukkant fel, amelyek a politikai diskurzus részeként terjedtek el. Az Azahriah néven ismert Baukó Attila egy nyári napon azt írta közösségi oldalán, hogy „már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint a Fidesz-szavazók.” Ez a megjegyzés természetesen heves reakciókat váltott ki, hiszen a pejoratív jelzők, mint a „véglény”, az utóbbi időszakban egyre gyakrabban jelennek meg a politikai diskurzusban. E szavak mögött egy mélyebb társadalmi feszültség húzódik meg, amely a politikai táborok közötti ellentéteket még inkább felerősíti.

Az Orbán Viktor miniszterelnök által elmondott beszédek is hozzájárultak a hangulat fokozódásához. Például a március 15-i beszédében a „poloskák” kifejezést használta, amely alatt újságírókat, bírókat és civileket értett, ami szintén érzékeltette, hogy a politikai diskurzus egyre inkább a személyeskedés és a támadás irányába tolódik. A média és a politikai elemzők rámutattak, hogy az újonnan megjelenő kifejezések, mint a „véglények” és „lények”, nemcsak a politikai ellenfelek dehumanizálására szolgálnak, hanem a társadalmi feszültség fokozására is.

Az Azahriah által használt kifejezés, miszerint a Fidesz szavazói „véglények”, szintén széleskörű felháborodást keltett, amelyre Németh Balázs egykori híradós is reagált, megjegyezve, hogy „marha nagy pofára esés lesz a vége ‘26-ban.” Az ilyen megnyilvánulások csak tovább erősítik a politikai táborok közötti szakadékot, amely a közbeszéd színvonalát is alacsonyabbra süllyeszti. Varga Judit, aki a bíróságon tett tanúvallomása után szintén csatlakozott a lényekkel kapcsolatos diskurzushoz, kijelentette, hogy „ha Magyar Péter nevű képződmény is pontokat kap, akkor ő nem akar indulni ebben a versenyben.”

A politikai diskurzus tehát tele van megbélyegzésekkel és dehumanizáló kifejezésekkel, amelyek egyre inkább elterjednek a közbeszédben. Gulyás Gergely, a kormányinfón, szintén reagált Azahriah megjegyzésére, és azt mondta, hogy „ott, ahol drag queen-ek vonaglanak a színpadon, azt nehéz nem Pride-nak minősíteni.” Itt is látható, hogy a politikai retorika nemcsak a politikai nézeteltérésekre reflektál, hanem a társadalmi normák és értékek megkérdőjelezésére is.

A politikai diskurzus ezen formái végső soron nem csupán a politikai táborok közötti harcot tükrözik, hanem azt is, hogy a társadalom hogyan reagál a politikai eseményekre és szereplőkre. A lények, véglények és mesebeli lények kifejezések használata egy újfajta kommunikációs stílust alakít ki, amely mélyebb társadalmi feszültségeket és ellentéteket hordoz magában. Az ilyen jellegű diskurzusok a jövő politikai táját is formálhatják, és érdemes figyelemmel kísérni, hogy milyen irányba mozdul el a közbeszéd.

Forrás: eredeti cikk

További friss hírek, napi aktualitások és fontos történések a Napi Hírek webmagazinban.