„Már a magyarok és az ukránok sem tudják elképzelni, hogy a másik országban normális emberek élnek”

Ukrajna Magyarországi Nagykövetségén mutatták be Fedinec Csilla legújabb könyvét, amely Ukrajna, nacionalizmus, kisebbségek címmel és az Etnopolitika és parlamenti képviselet Gorbacsov utolsó éveitől a második Trump-korszakig alcímmel jelent meg a Gondolat Kiadónál.

Ez a címpáros sokakat megrémiszthet, nemcsak a téma miatt, hanem azért is, mert alig van bennük átlagember számára könnyen értelmezhető kifejezés, ami arra utal, hogy egy szakkönyvről van szól. Most el kell szomorítanunk azokat, akik azt várták, hogy ezen a ponton jön majd a mondatban egy „de”, mert szó sincs erről, ugyanis Fedinec Csilla írása egy olvasmányosan becsomagolt szakkönyv, amit talán jól szemléltet az, hogy a könyv utolsó bő 50 oldala hivatkozásjegyzék.

A neves Ukrajna- és kisebbségkutató nevével már több tucat könyv és szakkönyv jelent meg, a mostanit azonban igazán különlegessé teszi az a politikai környezet, amelyben megszületett.

Most láttam elérkezettnek az időt, hogy az ukrajnai kisebbségek kérdése megjelenjen. Egy olyan kritikus időszakban vagyunk, amikor a világ sorsa megfordul körülöttünk, most dől el, hol van Európa politikai határa

– indokolta döntését, majd hozzátette, hogy most különösen hasznos az embereknek, ha tisztábban látnak bizonyos kérdéseket.

A könyv elsősorban az ukrán nacionalizmus fejlődését tárgyalja a Szovjetunió végóráitól egészen a 2020-as évekig. Külön foglalkozik a magyar kisebbség helyzetével Kárpátalján, a parlamenti képviselet változásaival, valamint az orosz agresszió és az euroatlanti orientáció hatásaival.

A nacionalizmus jó és rossz oldala

A most bemutatott könyv központi témája a nacionalizmus fogalmának újragondolása. Fedinec Csilla szerint „a nacionalizmust általában negatív fogalomként szokták definiálni”, azonban a szónak vannak pozitív vetületei is. Példaként említette, hogy eredetileg az ukrán nacionalista párt programpontjaiban és alapelvei között is megjelent a kisebbségek védelme, és ez csak később változott meg.

Kifejtette, hogy az a fajta szélsőséges nacionalizmus, amit negatívan értelmezhetünk, egyetlenegyszer került csak parlamentbe, és azt is a Régiók Pártja támogatásával, azért, hogy féljenek az ukránok a szélsőjobbtól. 

Ez a negatív propaganda terméke volt, ami hasonló ahhoz, amit most csinálnak Magyarországon

– jegyezte meg.

A kutató azt is megjegyezte, hogy az ukrán nacionalizmus végül nem is a politikában kapott igazán nagy szerepet, hanem az ilyen nézetek csatornázták az embereket a hadsereghez.

A nacionalizmus a hadseregben szublimálódott, ez egy szerencsés helyzet, mert az így a hadseregben harcoló katonák nélkül sokkal nehezebb helyzetben lenne Ukrajna. Érdekes, hogy egy ilyen dolog, ami elmehetett volna valami nagyon rossz irányba, az lett végül bizonyos szempontból Ukrajna megmentője

– fogalmazott a kutató, akinek érdemes hinni.

Fedinec Csilla tudása ugyanis nem csupán elméleti, évtizedek óta járja az országot, és a háború kitörése óta is többször járt már Ukrajnában.

Az, amit Ukrajnáról írok, mondok, nemcsak akadémiai kutatásokon, hanem folyamatos személyes tapasztalatokon is alapszik

– mondta.

A magyar–ukrán viszony viszont az utóbbi évtizedben folyamatosan romlott: a 2017-es ukrán oktatási törvény, amely korlátozta a kisebbségi nyelvhasználatot, komoly feszültséget okozott. Ezt követően a kárpátaljai magyar kisebbség helyzete mindkét országban politikai kérdéssé vált, és a kommunikációban gyakran leegyszerűsítő, ellenséges narratívák domináltak.

A háború kitörése pedig nemhogy segítette a két ország vezetőinek egymásra találását, hanem még inkább elmérgesítette a helyzetet.

A magyar–ukrán viszony válsága

A könyvbemutató során Fedinec Csilla őszintén beszélt a két ország kapcsolatainak további romlásáról. 

Oda jutottunk, hogy a magyarok és az ukránok sem tudják elképzelni, hogy a másik országban normális emberek élnek

– fogalmazott.

A kutató kifejtette, hogy az már régóta ismert a tudósok előtt, hogy a propaganda, legyen szó negatív vagy pozitív propagandáról, csak egy bizonyos ideig működik, mert az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy milyen üzenetek veszik őket körbe. Ekkor a propaganda gyártóinak még magasabb fokozatra kell kapcsolniuk, egy idő után azonban az az üzenet is megszokott lesz, ezért valami még durvábbra van szükség. Fedinec Csilla szerint ez történik most éppen Magyarországon az Ukrajna-ellenes propagandával.

Benn vagyunk az abszurditás csapdájában

– jelentette ki.

A médiával kapcsolatos tapasztalatairól elmondta, hogy „korábban, 2022-ig hívtak a közmédiába, azóta nem fér bele”. Kritikusan jegyezte meg, hogy „nincs vita a médiában, se az ellenzéki, se a kormánypárti lapoknál”, ennek pedig az az eredménye, hogy sokan „tényszerűen süketségeket mondanak az ukrán politikáról”, és nincsen senki, aki szólna nekik, hogy amit állítanak, az nem igaz.

Ezen a ponton tért ki a kutató Orbán Viktor pénteki Kossuth rádiós beszédére is, amelyben a miniszterelnök azt ecsetelte, hogy nem tudja, hogy van-e definiált identitás Ukrajnában.

A rendszerváltás óta két nemzetiségi törvény volt, mind a kettőben 13 kisebbséget ismertek el. Mind a kettő szerint van Magyarországon ukrán nemzetiség, úgyhogy nyugodtan elmehet a miniszterelnök és megkérdezheti őket, hogy van-e definiált identitásuk

– mondta a kutató, utalva arra, hogy valószínűleg a magyar kormány szerint is van identitásuk, hiszen a törvény nemzetiségként definiálta őket.

A kutató hangsúlyozta, hogy bár láthatóan megvan a saját véleménye, a könyvében ezt nem keveri a tényekkel, ott csak az elmúlt három évtized alatt felhalmozott tudását írja le.

Egy Ukrajna-kutató helyzete Magyarországon

Fedinec Csilla kiemelte, hogy „ukrán történelemtanszék nincs a magyar egyetemeken”, mivel a legtöbb állami fenntartásban működik, ezért nem szeretnének olyan témákkal foglalkozni, amik kicsit is kényesek lehetnek, ebből fakadóan ő maga sem oktat, hiába lenne meg hozzá mindene, és könyveit sem forgatják az egyetemeken.

Hamarabb kerülök Recskre, mint hogy tananyag legyek

– nevetett az író.

Fedinec Csilla azonban nem bánja, hogy kutat, ugyanis független kutatóintézetében teljesen szabadon dolgozhat. Megjegyezte, hogy egy kormányközeli kutatóintézetben más lenne a helyzet, mert ott beleszólnának abba is, hogy egyáltalán mivel foglalkozhat. Persze ennek a szabadságnak is van ára.

Valószínűleg jobban járnék, ha elmennék egy áruházba árufeltöltőnek. Esélyes, hogy ott jobb lenne a fizetésem, de ezt a munkát élvezem

– mondta.

Fedinec Csilla zárszavában kifejtette, hogy az ember nem azért foglalkozik Ukrajnával, mert ezért nagy dicsőséget kapna. 

Én ezt írom, akár tetszik valakinek, akár nem

– fogalmazott a kutató.