Elárasztotta a Balatont a nutellás lángos, innen már csak egy lépés a világvége

Budafokon és a Kossuth Lajos téren keresztül vezet utunk a Balatonra.

Végül is mehetünk arra is, de ennek a vargabetűnek ezúttal praktikus okai vannak. Ugyanis a budafoki Szomszédok piacán, ahol reggelente bevásárlok, készül talán Magyarország, de mindenképpen a főváros legolcsóbb lángosa. Amely most, röviddel egy drasztikus áremelés után, 800 forintba kerül. Mármint a sima burgonyás, merthogy a mester (férfi!) krumplival készíti. A tejfölös 990, a sajtos úgyszintén, a sajtos-tejfölös 1100, a füstölt sajtos 1200, és az ínyenceknek van tzatzikivel (1200) és kukoricával (szintén 1200) is.

Nem árt nyomatékosítani, hogy nálunk, Budafokon ennyibe kerül a lángos. Mielőtt elindulunk szétnézni a rablólovagok világában.

Szentségtörés a Kossuth téren

Igen ám, de délután betévedtem a Kossuth Lajos térre, és ahogy kijöttem a metróból, földbe gyökerezett a lábam. Van ott egy procc hely, az a neve, hogy Pick Bistro & Lángos. Kinn ülnek a vendégek a teraszon, kivétel nélkül külföldiek, és – horribile dictu – késsel, villával eszik a lángost! De nem ám akármilyen lángost, hanem ilyen emeletes förmedvényeket, amikre rá sem ismerne az ősi magyar eledel feltalálója. (Ha volt ilyen egyáltalán.) A lángosnak csúfolt tákolmányok árát már meg sem néztem, mostanában már sajnos romlanak az idegeim, erre is tekintettel kell lennem…

Eszembe jutott egy 71 évvel ezelőtti történet. A svájci futball-vb-n a magyar játékosok, az Aranycsapat tagjai a szünnapjukon sétáltak Solothurnban, és belenéztek egy ifjúsági mérkőzésbe. A labda kirepült a pályáról, majd az egyik néző gyerek nagy nehezen megmozdult, utánacammogott a labdának, felvette, és visszadobta a pályára.

Puskás, mint akit kígyó csípett meg, feljajdult:

Láttátok?! Egek! Kézzel dobta vissza! Kézzel! Nem rúgta, dobta! Az ember sírni szeretne…

(A történet Hoppe László, Hoppe Pál A labdarúgó-világbajnokságok csillagai című könyvéből van.)

Hát én is valahogy így éreztem a késsel, villával fogyasztott emeletes lángos láttán…

A balatoni szentháromság koronája

Ilyen előzmények után vágtunk neki fotós kollégámmal a déli partnak, hogy megnézzük, mi a helyzet

Miután Aliga mellett figyelmetlenségből elszáguldottunk az M7-esen, Balatonszabadi-Sóstó az első állomásunk, a strand bejáratánál a Tündérkert Büfé. Éppen nyitnának, délelőtt tíz óra van, a tulaj nem akarja, hogy lefényképezzük, név nélkül sorolja a lángos árát felfelé nyomó tételeket:

Bérleti díj, közüzemi számlák, munkabér, nyersanyag, alapanyag, adók, járulékok… A nyersanyagba a liszt, a cukor, a só, az élesztő számít bele, meg a különböző feltétek, a sajt és a tejföl. És hát ott az olaj, amelynek eszméletlenül felment az ára, ráadásul sok fogy belőle. Napjában egyszer minimum ki kell cserélni, 15-20 liter fér a nagy tepsibe.

A szezon különben még nem indult be istenigazából, talán ezen a hétvégén kezdődik a Tündérkert főnöke szerint, bár a hőség már emberes. A globális felmelegedéstől még akár szeptemberben is tarthatna az idény, de mivel elkezdődik az iskola, már alaposan megcsappan a vendégsereg.

Régebben augusztus 20-ával befejeződött a szezon, most még legalább egy hetet ráhúzunk, utána meg időjárásfüggő – folytatja enyingi beszélgetőpartnerünk. – A kezdés pedig idén húsvétkor volt, de csak hétvégeken nyitunk ki. Az igazi szezon pedig a mostani hétvégén indul be.

Amúgy a Tündérkert árai nem veszélyesek, a sima lángos 950-be kerül, a tejfölös 1150, a sajtos 1350, a sajtos-tejfölös 1650, de még gyrosos is van 2200-ért. (Ennyit a Világgazdaság minapi cikkéről, amely szerint a sima lángos ára 1200 és 1900 forint között mozog a Balatonon.)

Elbúcsúzunk, irány Siófok. Még az Ezüstpart előtt megállunk egy kulturált lángososnál, a tapasztalt hölgy negyven éve űzi az ipart, de névvel ő sem akar nyilatkozni, fotózni sem engedi magát. Ő már nem szívbajos, az alaplángost 1500 forintért adja, a tejfölöst 1800-ért, a sajtost 2000-ért, a sajtos-tejfölöst 2500-ért, a sajtos-tejfölös-lila hagymás-baconöst egyenesen 3300-ért! Mintha egy pizzát vennénk.

Amikor megemlítem neki, hogy a Kossuth téren késsel, villával ették a lángost a spanyolok, elmosolyodik:

Egyik-másik külföldi nálam is kéri az evőeszközt a lángoshoz. Hiába, a globalizáció. És hamarosan kénytelen leszek bevezetni a nutellás meg a lekváros lángost is, mert a turisták igénylik.

Elkerekedett szemmel bámulok, nem vitás, közeleg a világvége.

Csipi mamát ne hagyják ki!

Már Széplakon vagyunk, egy ifjú pár büféjénél, D’Oro a neve, műsoron kívül beszélgetünk, de sem az arcukat, sem a nevüket nem akarják adni. Az áraik nem lógnak ki a sorból sem lefelé, sem felfelé, a sima fokhagymás 1490 forint, a tejfölös és a sajtos egyaránt 1590, a sajtos-tejfölös 1690. Már ők is bevezették a nutellást (1590), a kolbászos a leghúzósabb (2290).

Ha jó lángost akarnak enni, menjenek el Csipi mamához!

– tanácsolja búcsúzáskor a fiatalember.

Nosza, irány Csipi mama büféje, Zamárdiban. A 7-es útról jobbra kell lekanyarodni, az út bal oldalán a termelői piac, a jobbon Csipi mama lángosozója, nem közvetlenül a parton, onnan olyan kétszáz méterre.

A hölgy éppen dagaszt, a férje (mint kiderül az úrról) az ásványvizes palackokat próbálja betuszkolni a hűtőbe, de leszakad a polc, kialakul egy kis felfordulás. De semmi baj, gyorsan helyrehozzák a bakit.

Csipi mamát – polgári nevén Pauza Lászlónét – kenyérre lehet kenni, ő aztán nem ódzkodik a fotózástól, mindent névvel vállal, szemmel láthatóan vérében van a marketing a 69 éves hölgynek, aki 42 éve süti a lángosokat. 

Szabó-varró iskolát végeztem Nagyatádon, de már a kommunizmusban, 1985-ben vállalkozásba kezdtem – mondja Csipi mama, aki nyugodtan letagadhatna jó pár évet az életkorából. – Akkor még csak hamburgert árultam egy büfékocsiban. Itt Zamárdiban ez volt az első év, hogy télen is nyitva tartottam, amott a piacon, az út túlsó oldalán kaptam Csákovics Gyula polgármester úrtól egy kis helyiséget. Nem panaszkodom, télen sem pangott az üzlet, de azért a nyár az igazi. A polgármester úr különben törzsvendégem.

Csipi mama nem bonyolítja túl a lángoskészítést: liszt, egy kis só és langyos, ecetes víz. 

Tojást nem teszek bele, anyukám azt mondta, az keményít, és akkor szakad a tészta. Egy kiló lisztből nyolc lángos jön ki nálunk, csakis Gyermelyi lisztet használok. Próbáltam én már másikból is, de egyik sem olyan jó, mint az. Tejet nem teszek bele, mert manapság egyre több a laktózérzékeny ember.

Csipi mamának Pestlőrincen is van egy lángosbüféje, azt a fia viszi általában, de most, hogy kezd berobbanni a szezon, ő is lejött Zamárdiba segíteni a mamának. A zamárdi üzletet öt évre bérelték ki egy magánszemélytől, évente hosszabbítanak.

Sok vevő szeretné tudni, és kérdőre is von, hogy az a 200 forint önköltségű lángos hogyan kerülhet 1500–2000 forintba – mosolyodik el vendéglátónk. – Merthogy itt nálunk 1500 a sima, 1800 a tejfölös, 1900 a sajtos, 2300 a sajtos-tejfölös. És akkor elkezdem sorolni neki, hogy 400 forint plusz áfáért kapom a Gyermelyi liszt kilóját, és akkor még ott van a drága olaj, a só, a fokhagyma, a sajt, a tejföl, a négy alkalmazott tb-je, fizetése, a bérleti díj, a különböző adók, beleértve az idegenforgalmit is. Ilyenkor rendszerint közbevág a vevő, hogy elég, elég, már látja, miért kerül annyiba a lángos, amennyibe.

Csipi mama intézmény a Balaton partján, és ebbe nyilván az is belejátszik, hogy nem enged a minőségből.

Rengeteg a visszatérő fogyasztóm, tegnap Lengyelországból jött valaki, aki direkt az én lángosomból akart enni. Sok német törzsvendégem van, a minap jött egy hölgy, aki a pultosom volt Nürnbergben, ahol én sütöttem, merthogy dolgoztam Németországban is. Mi itt négyen vagyunk, a férjem és a két fiam, akik közül a második most van éppen úton hazafelé Németországból. Tizenkilenc éve vagyok házas, de ő a második férjem, az első, szegény, harmincnyolc évesen agyembóliában meghalt.

Nem könnyű szabadulni Csipi mama büféjéből, a hölgyből nem kell harapófogóval kihúzni a szavakat, egyik történetet ölti a másikba. De mennünk kell, vár a következő állomás. Most még nem tudjuk, hogy az mi lesz, mintha csak Jack Kerouac: Úton című regényét játszanánk el. Ha létezett spontán próza, akkor kell lennie spontán riportnak is.

Boglár: lángos 690 forintért!

Már Boglárnál járunk, elhagytuk boldogult Balaton-átúszásaim befutóját, a Platán Strandot, amikor jobb kéz felől rikító tábla veri ki a szemünket:

És rajta egy szürreális szám: 690 forint!

Meg kell dörzsölni a szemünket, mi ez, időutazás a kilencvenes évekbe? Persze hogy jobbra rántom a kormányt, szerencsére nem jön mögöttem senki, így baleset nélkül leparkolunk.

Tűzrőlpattant, csinos hölgy perdül ki a pult mögül, Szegedi Ilonának hívják, Csipi mamához hasonlóan őt sem kell kapacitálni, máris mondja a magáét.

Ugye, csodálkoznak a 690 forintos sima lángosunkon? Nos, elárulom, hogy van itt egy zöldségesünk, együtt csináljuk a büfével, így megoszlanak a költségek, a másik költségcsökkentő tényező pedig a viszonylag nagy távolság a Balatontól. Viszont nagyon jó a pozíciónk, itt megy mellettünk a régi 7-es út, a vendégkörünk jelentős része az autósokból tevődik össze. A 690-es számnak varázsereje van.

Persze az sem árt, hogy az épület Ilonáék tulajdona, tehát nem kell bérleti díjat fizetni, plusz a két gyerek is dolgozik már, tehát az ő bérük is a családban marad.

Mi is körülbelül nyolc lángost sütünk egy kiló lisztből, tejet és krumplit is teszek a tésztába, szerintem úgy finomabb. Még az árakról annyit, hogy én sarkadi vagyok, és nálunk otthon Sarkadon 400 forintért is lehet lángost kapni, ott a 690 forint drágának számítana! Apropó, mit szól a cégtáblánkhoz? Jó ez a Lángos paradicsom, nem?

Már dicsérném, hogy fantasztikusan kreatív Szegedi Ilona, de akkorát kacag a hölgy, hogy megcsillan mind a 32 hibátlan foga.

Nehogy elhiggye, nem én találtam ki, hanem a chatGPT!

Nem semmi, már a lángosbüfé nevét is a mesterséges intelligenciával kreálják! Ilona ránk akar tukmálni egy lángost, de Csipi mama csemegéje után több már nem fér belénk, iszunk egy pohár szódát, aztán irány Fonyódliget, a következő település. Ligeten otthon vagyok, van egy közös családi nyaralónk, harmadoljuk az időt a feleségem két testvérével, rendszeresen lángosozunk a strandon Csabánál, a Csúszda Büfében.

Fonyódliget: visszatérő NDK-sok

Fekete Csaba a főnök becsületes neve, tényleg becsületes, mert nem rabolja ki a vendéget: 1350-ért adja a sima fokhagymást, 1550 a tejfölös, 1650 a sajtos, 1850 a sajtos-tejfölös. Itt nincs felesleges flikk-flakk, nincs Nutella, lekvár, csak a jól bevált ősmagyar alaplángos.

Van tíz-tizenöt német családom, ők minden évben itt nyaralnak, ők már rászoktak a lángosomra. Keletnémetek, vagyis a volt NDK területéről – ismerteti Csaba a vendégkört. – A magyarok most kezdenek sokasodni. Sajnos a csúszdánkat nem tudom működtetni, mert rettenetesen sekély a Balaton, elpárolgott belőle a víz, ha valaki most csúszna le a csúszdánkon, húszcentis vízbe zuhanna, és összetörné a fenekét.

Csaba, ahogy a legtöbb kollégája, augusztus huszadikáig tart nyitva, utána már csak a hétvégéken, hiszen ha elkezdődik az iskola, akkor már nem érdemes kinyitni.

Gyerünk, nézzük meg a fonyódi kikötő lángossütőjét, ott három éve feljegyeztem az árakat, mód nyílik az összehasonlításra:

Fonyód, kikötő
	2022. május 31.	2025. június 25.
sima	900 forint	1200 forint
tejfölös	1100 forint	1700 forint
sajtos	1100 forint	1900 forint
füstölt sajtos	1100 forint	2000 forint
sajtos-tejfölös	1200 forint	2400 forint
füstöltsajtos-tejfölös	1200 forint	2500 forint

Az árak nagyjából a hivatalos inflációval párhuzamosan emelkedtek. Az inflációkalkulátor szerint 2022 májusához képest három év alatt 32,53 százalék volt a kumulált pénzromlás. És láss csodát: a sima lángos ára pontosan 33,33 százalékkal emelkedett, a tejfölösé viszont 54 százalékkal, a sajtosé 73 százalékkal, a füstölt sajtos-tejfölösé pedig több mint megduplázódott!

A tanulság? A kiegészítők ára jobban emelkedett, mint az árrésstop alá bepréselt alapanyagokból (liszt, só, esetleg tej vagy krumpli) készített sima lángosé.

Berényben pizzaként sütik a fincsi lángost

Ahogy haladunk Máriafürdő felé, meg-megállunk, de csak annyi időre, hogy lefényképezzük néhány büfé árlapját. A sima lángos ára mindenütt 900 és 1000 forint között mozog, a tejfölös 1300, a sajtos 1300–1500, a vegyes 1500–1700. A Bakter büfében a csúcstermék a Bakterné fantázianevű csoda, az 2200-ba kerül, hogy mi van benne, azt nem derítettük ki.

Máriafürdő már majdnem a Balaton vége, itt találunk egy takaros szabadstrandot, a víz azonban szinte forró, no és jó darabig bokáig ér, nincs türelmünk begázolni addig, hogy legalább derékig érjen. Nem vagyunk limnológiai szakemberek, de az tisztán látszik, hogy a globális felmelegedés gyilkos mélyütésként éri Közép-Európa legnagyobb tavát.

Utólag azt kell mondanom, megbántuk volna, ha nem megyünk el Berényig. Pedig az már majdnem Keszthely, az ember azt gondolná, arra a madár sem jár. De ez nem igaz, amikor leparkolunk a Zsömle nevű büfénél, egymást érik a vendégek. A tulajdonosnő mosolyogva fogad, különleges életpálya bontakozik ki a finom úrihölgy szavaiból.

Heszkóné Borovics Melindának hívnak, zongoratanár vagyok Nagykanizsán, Mozart a kedvencem – kezd bele élettörténete ismertetésébe. – Meg a lángos, ezért is működtetjük ezt a büfét, ezt a retrób üfét, amit a szüleimtől örököltünk a férjemmel. Hogy miért retró? Mert már időtlen idők óta működik. A lányom már nem akarja továbbvinni az üzletet, mi addig csináljuk, ameddig bírjuk.

Amikor érdeklődöm az árakról, Melinda egy kis magyarázkodással kezdi.

Tudja, mi 32 centis átmérőjű, pizza méretű lángosokat sütünk, nem is bírják megenni a vendégek, rendszerint be kell csomagolnunk, amit meghagynak. Különleges módon sütjük a lángost, 32 centis kerek serpenyőben, egyenként, nem úgy, mint a konkurencia. Ezért kerül 1600 forintba a sima, 1990-be a tejfölös, ugyanannyi a sajtos, a kombinált pedig 2250.

Van még gyros feltét is, sőt egyes németek Nutellával, de még fahéjjal is kérik a lángost! Melinda már-már szégyenkezve mondja, igaza is van, ez olyan, mintha valaki tejjel kísérné a marhapörköltet, nem pedig fröccsel vagy sörrel. Meg is kérdem Melindát:

De azért kegyed ugye nem eszi fahéjjal a lángost, nyugtasson meg!

A zongoratanárnő hevesen integet a kezével.

Nem, nem, isten ments! De hát ki kell szolgálni a németeket, bár nekünk jobbára magyar vendégeink vannak. Novemberig nyitva vagyunk, persze akkor már senki sem strandol, de itt megy előttünk a kerékpárút, és a biciklisták jelentik a fogyasztóközönségünk egyik legfontosabb szegmensét.

Még mondja valaki, hogy a balatoni lángosszezon két hónapra korlátozódik!

(Borítókép: Lángosozó a Balatonnál. Fotó: Mult Roland / Index)