Biankó csekkel a szakadék felé: duplájára nőttek a kórházi adósságok

A Soproni Egyetem docense két nagy problémát azonosított: egyrészt jó ideje stagnál a magyar gazdaság, leállt a növekedés, másrészt a kormány évek óta megszorításokkal igyekszik kezelni a jelentős államháztartási hiányt. Az elemző szerint ez „kártékony és ártalmas dolog”, ehelyett inkább humán tőkébe, az egészségügybe, oktatásba, szociális ellátásba kellene fektetni, mert ez járulhat hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek redukálásához és a gazdaság élénkítéséhez.

Megemlítette, hogy a magas státuszú magyarok egészségi állapota közelít a nyugat-európaiakéhoz, de a kevésbé tehetősek egészségügyi állapota jelentősen elmarad az átlagtól. Bár a betegségben töltött napok száma nem nagyon különbözik a többi országtól, mivel a felmérések szerint a magyarok többsége betegen is dolgozik, ami gazdasági szempontból improduktív. „Háromszorosa a benchmarkhoz képest az elkerülhető halálozások száma Magyarországon, miközben uniós összevetésben is időtlen idők óta keveset költünk egészségügyre” – idézett az OECD-jelentésből a szakértő.

Elvesztegetett lehetőségek az egészségügyben

Megjegyezte, hogy például „Japánnal összevetve ma már nem kiemelkedően magas a magyar államadósság”, ugyanakkor „az a probléma, hogy elképesztően improduktív dolgokra költünk, nem hosszú távon megtérülő befektetésekre” – fogalmazott Pogátsa Zoltán.

Sinkó Eszter, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnökhelyettese előadásában az egészségügyi rendszer fejlesztésére irányuló ígéretes kezdeményezésekről beszélt, többek között az Irányított Betegellátási Rendszer vagy a svájci–magyar alapellátási modellprogram végül nem valósultak meg teljes mértékben. Ez utóbbinál megemlítette, hogy nemcsak eredményes volt 2012-es indulásakor, kiterjesztése mindössze 35 milliárd forintba került volna, miközben ma 120 milliárdot költünk praxisokra.

A szakközgazdász szerint a jövőbeni fejlesztéseket illetően sem jók a kilátások, mivel a gazdasági növekedés 1 százalék alatt marad, és az uniós források sem érkeznek, szűk mezsgyén kell mozognia az egészségügynek. Mindemellett úgy véli, a költségvetésben az ágazati ráfordítás megtervezése is hagy kivetnivalót, az előző év adataiból, nem a tényleges költésből indultak ki. Megemlítette, hogy az idei 150 milliárd forint pluszforrást még 2024-ben nem látni a rendszerben. Az év pedig már februárban 96 milliárd forint konszolidációval indult, és menet közben „több száz milliárd forint pörög a rendszerben”.

Az elmúlt évek adósságrendezéseiről szólva kiderült:

„Ezek a körülmények befolyásolják az egészségügy mindennapi működését” – hangsúlyozta Sinkó Eszter.

Új finanszírozási modellben ennyi a tolerálható adósság

Ivády Vilmos közgazdász a kórházi finanszírozás új modelljéről beszélt, amely a korábbi „biankócsekk-modell”, az utólagos feltétel nélküli konszolidáció leváltására szolgál. „A munka már 2020-ban elindult az úgynevezett szakmafedezeti szorzók alapján, amit kormányzati körökben elfogadtak, de a Covid ezt kettévágta” – mondta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ mesteroktatója.

Az átlagköltéstől elmaradó finanszírozás kezelésére 2025-ben havi 12,5 milliárdos elosztással plusz 150 milliárd forint kerül kiutalása. „Ez úgy oszlik meg, hogy szakmafedezetre 44,4 milliárd forint, alapdíjra 51,3 milliárd forint, élelmezésre 47,3 milliárd forint jut” – részletezte a szakember. A tolerálható adósság módszertana szerint „a 2024 végéig keletkezett adósság 186 milliárd forint, ehhez jön az infláció hatása, ami 2025-ben 28 milliárd forint, ebből levonják a 143 milliárd forint finanszírozásemelést”. Így létrejön 2025-ben a 91 milliárd forintnyi modellezett kontra 80 milliárd forintnyi tolerált adósság. A beszállítóknak kedvező, hogy az új finanszírozási modell harmadolja a korábbi adósságok összegét. Azt is elmondta, hogy a kórházak kis hányadánál, mindössze nyolcnál van olyan egyedi külső probléma, amiért a finanszírozás nagy részét már felhasználták, az éves keretet túllépték, 13-nál már jelentős, 60–100 százalék az időarányos túllépés. Ivády Vilmos ugyanakkor megjegyezte: lesznek adósságmentes és komolyabb adóssággal rendelkező kórházak. „Ez csak zseblámpafény, pontosítani csak nagyobb elemzésekkel lehet” – hangsúlyozta.

Egyelőre még mindig görgetik maguk előtt a kifizetetlen tételeket. A Magyar Államkincstár adatai szerint május végén 46,7 milliárd forint volt az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) intézményei és az egyetemi klinikák felhalmozott adóssága.

Van kiút a kórházi adósságokból?

Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen elmondta, régóta kérik, ne utólagos finanszírozás legyen a rendszerben, illetve hogy az év végi adósságrendezés megtörténjen. „Szintén szerettük volna, hogy szakmafedezeti szorzókkal vagy más módon megtörténjen az igazságtalanságok kiküszöbölése” – mondta a Magyar Kórházszövetség leköszönő elnöke.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Magyar Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke szerint a HBCS (Homogén Betegség Csoportok, a fekvőbeteg-ellátás finanszírozási kategóriáinak rendszere) megújításában nem szabad csodát várni. Megemlítette a portugál példát, az előző év teljesítménye alapján kapnak finanszírozást, illetve közben népegészségügyi indikációk alapján pluszforráshoz jutnak. „Hasonló kiegyenlítetlen költségekről van szó, és év közben ők is a döntéshozók felé fordulnak pluszforrás igénylés miatt” – tette hozzá.

Dózsa Csaba egészség-gazdaságtani elemző a szakmafedezeti szorzókról szólva elmondta, fontos lenne, hogy bizonyos szintű ellátásnak, például a pszichiátriának ne legyen vesztesége. „A torz ösztönző a beteg számára veszélyes, az egészségügy egyik legnehezebb ága a traumatológia” – emelte ki. Megemlítette, hogy a robotsebészet nagyon költséges, de a beteg életútjára tekintve előnyös egészség-gazdaságtanilag, hogy kevesebbszer fordul meg az ellátórendszerben. „A betegek rossz állapotban vannak, sokan nem jutnak hozzá a szolgáltatásokhoz, amikre szükségük lenne” – mondta Sinkó Eszter. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke szerint ezt visszaveti az az elvárás az orvosoktól, hogy ne termeljenek adósságot. Az ágykihasználtságot, HBCS-ket figyelembe kell venni – tette hozzá.

Pásztélyi Zsolt elmondta, hogy a kódkarbantartás az egészségügyi rendszer kockázatalapú fogyasztásának alapja, ezért fontos rendszeresen elvégezni. Az osztrákok is hétévente felülvizsgálják, a portugálok az amerikai John Hopkins Egyetemtől kérnek ehhez segítséget.

Álmos Péter szerint nyugat-európai mintára az intézményekhez kellene juttatni egy kikalkulált átalányt, maguk osztják el a forrást, a menedzsmentnek pedig el kell számolnia ezzel. A MOK elnöke azt is hangsúlyozta, hogy pusztán azért, mert van egy fix bértábla, az orvosnak érdeke ellátni a beteget. Velkey György János azzal zárta a beszélgetést, hogy 2003 óta vezet intézményt, de sosem tapasztalta, hogy nincs kórházi adósság.

Takács Péter egészségügyi államtitkár a konferencia végén minderre reflektálva kijelentette: folyamatosan monitorozzuk az adósság alakulását a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen, és ha szükséges, beavatkozunk. A 2024-es lejárt adósságállomány kezelésére 2025-ben plusz 150 milliárd forint került kifizetésre. Velkey György János ennek kapcsán megjegyezte: ennek harmada az élelmezésre megy, ami mint egészségmegőrzés üdvözlendő, de nem adósságkiegyenlítés.

„Kórházi benchmarkot végzünk, a hasonló profilú intézményeknél fenntartói feladat lesz az adósságkontroll, amit a költségvetési felügyelők ellenőriznek majd. Az új finanszírozási modellben azt is szeretnénk elérni, hogy a szakmák között ne legyen az eddigi nagy különbség, ne legyenek nagy veszteséggel működő ellátási területek” – fogalmazott az államtitkár. A központi pályi raktárról szólva elmondta, az 50-60-as években létrehozott elavult épületeket számolták fel, a központosítással az intézmények között jobban eloszthatók a készletek, amiket ezután innen igényelhetnek a kórházak.

Sinkó Eszter korábbi angliai tapasztalataiból kiindulva felhozta, ott a bevételek 6 százalékát amortizációra kellett költeni, és az önkormányzatok sok forrást beadnak a rendszerbe. Itthon az év végi költségvetést úgy fogadták el, hogy a 80 milliárd hiány bele van kalkulálva, de közben jóval nagyobb forrásra lenne szükség – tette hozzá a szakközgazdász. Ivády Vilmos szerint térségi szinten kellene nézni az eszközellátottságot, majd ehhez igazítani az amortizációt. „Betegútszervezéssel a betegeket kell az eszközhöz közelebb vinni” – vélekedett.

Nemzetközi példák a jó gyakorlatokra

Evetovits Tamás, a WHO barcelonai irodájának vezetője szerint

A katasztrofális mértékű kiadások különösen a legszegényebbeket és a többszörösen krónikus betegeket, illetve a nyugdíjasokat érinti leginkább. Kiemelte: a jó egészségügyi rendszereknél a járó- és fekvőbeteg-ellátás, a diagnosztika ingyenes, a fogorvosi ellátásért és a gyógyszerekért fizetniük kell az embereknek, de a kórházon kívül sem hagyják magukra az embereket, támogatottan hozzájuthatnak ezekhez. Vannak olyanok, akik nem váltják ki, vagy abbahagyják a gyógyszerek szedését, vagy inkább nem mennek fogorvoshoz, mert nincs rá pénzük. A lakosság legszegényebb 20 százaléka körében a gyógyszerkiadások dominálnak, a fogászati ellátás kielégítetlen szükséglet.

„Nincs bizonyíték arra, hogy az egészségügyi adóbehajtás hosszú távon eredményes lenne, hisz mindenki hozzájárul a költségvetéshez például 27 százalék áfabefizetéssel” – hangsúlyozta, rámutatva, hogy például Franciaországban és Csehországban minden lakos jogosult az egészségügyi ellátás igénybevételére, függetlenül attól, hogy fizet-e ilyen jellegű adót.

Pozitív példaként említette Ausztriát, ahol 2 százalékban maximalizálják a gyógyszereknél a betegek térítési díját, illetve Spanyolországot, ahol a legkisebb nyugdíjjuttatásban részesülőknél havi maximum 8 euróban maximalizálják a gyógyszerkifizetést. Finnországban pedig a diabéteszesek ellátásában sokat spóroltak a nagyarányú terápiás gyógyszertámogatásokkal. A WHO 2019–2023-as módszertana szerint a jó egészségbiztosítás védelmet nyújt az elszegényedés, a túlzottan nagy mértékű magánkiadások ellen. Van olyan ország, ahol a háztartások több mint felének erőn felüli anyagi megterhelést jelentene az egészségügyi ellátás.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)

.book_index_book {
background: url(https://index.hu/assets/images/konyvajanlo/book_indapress/bg_light.png) no-repeat;
}
@media only screen and (max-width: 666px) {
.book_index_book {
background: url(https://index.hu/assets/images/konyvajanlo/book_indapress/bg_mobile.png) no-repeat;
}
}