Mi lesz az ukrán menekültekkel Európában?
Julija két éve érkezett Magyarországra menekültként. Az Ivano-Frankivszkból származó édesanya Józsefvárosban talált menedéket, és ma már magyar óvodába járatja gyermekeit. Mindennapjait egyszerre hatja át a hála és a bizonytalanság: hálás a befogadásért, de nem tudja, meddig maradhat idegenben. „Kedvesek hozzánk a budapestiek” – nyilatkozott nekem.
Hiányzik ugyanakkor a tavunk, ahova kijártunk, az egyházközösségünk – és nem tudjuk meddig maradhatunk. Néha ijesztő híreket hallunk, legutóbb például Lengyelországból”
– tette hozzá. Julijához hasonlóan több millió ukrán menekült él ma is Európában, akiknek menedéke immár nem hetekre vagy hónapokra, hanem évekre szól.
Példátlan európai összefogás a háború elején
A 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború következtében olyan méretű menekülthullám indult el, amilyenre Európában a második világháború óta nem volt példa. Néhány hónap alatt több mint ötmillió ukrán hagyta el hazáját, többségük a szomszédos országokban keresett menedéket. Az Európai Unió rendkívüli gyorsasággal aktiválta az Átmeneti Védelmi Irányelvet, amely automatikus védelmet és tartózkodási jogot nyújt mindenkinek, aki a háború elől menekül.
A határok megnyíltak, a lakosság részéről is nagy mértékű segítőkészség mutatkozott: családok és közösségek fogadtak be ismeretleneket, vállalkozások és kormányok nyújtottak gyors segítséget. A kezdeti sokkban az európai közvéleményt az összefogás és a szolidaritás jellemezte: 2022 tavaszán az uniós polgárok 88 százaléka helyeselte, hogy hazájuk befogadja a háború elől menekülő ukránokat.
Hosszabb távú tartózkodás és integráció
Az orosz invázió elhúzódása miatt az ukrán menekültek európai tartózkodása is a vártnál hosszabbra nyúlik. 2024 végéig például Európa-szerte már legalább 5,2 millió ukrán menekültet regisztráltak. Sokan a visszatérés helyett az életük újraépítését kezdték meg a befogadó országokban: gyermekeik helyi iskolákban tanulnak, a felnőttek jelentős része munkát is vállalt.
Egy 2023 eleji felmérés szerint az ukrán menekültek közel 40 százaléka talált már állást Európában – egyes országokban pedig meghaladja az 50 százalékot –, ami mutatja az integráció részleges sikerét. A háború miatt a menekültek demográfiai összetétele sajátos: többnyire nők és gyerekek hagyták hátra hazájukat, hiszen a harcképes korú férfiak zöme – a hadkötelezettség miatt – otthon maradt. Az európai kormányok ennek megfelelően célzott intézkedésekkel igyekeznek segíteni az ukránok beilleszkedését, a nyelvoktatástól a gyerekek oktatásán át a munkaerőpiaci programokig.
A nemrég meghozott döntések azt jelzik, hogy az Európai Unió hosszabb távon is készen áll a menekültek befogadására.
A tagállamok 2025 júniusában megállapodtak abban, hogy az átmeneti védelem jogállását 2027 márciusáig meghosszabbítják. Ez lehetővé teszi, hogy az ukrán menekültek továbbra is biztonságban éljenek az EU területén anélkül, hogy menekültügyi kérelmet kellene benyújtaniuk, miközben élvezhetik a kollektív védelem adta jogokat (lakhatás, munkavállalás, egészségügyi ellátás stb.).
Ugyanakkor már elindult a felkészülés egy hosszabb távú stratégiára is: az EU szerint igazságos és tartós béke esetén fokozatosan ki kell vezetni az átmeneti védelmet, támogatva a menekültek hazatérését vagy jogállásuk más formában való rendezését. A kérdés azonban az, hogy mikor jöhet el ez az idő.
Szolidaritási fáradtság és növekvő terhek
Három évvel a háború kitörése után a kezdeti lelkesedés sok helyen apadni látszik az ukrán menekültek támogatása kapcsán. Egy uniós felmérés szerint 2024-ben az európai polgárok már csak 71 százaléka támogatta az ukrán menekültek befogadását, szemben az egy évvel korábbi 76 százalékkal és a háború eleji 88 százalékkal. Különösen aggasztó a visszaesés a frontországokban, például Lengyelországban, ahol 2024-re mindössze 60 százalékos maradt a lakosság részéről a támogatás aránya. A „háborús fáradtság” és a „szolidaritási fáradtság” arra utal, hogy a tartós konfliktus és a növekvő terhek hatására csökken az emberek türelme és adakozó kedve.
Számos európai országban problémát jelent a lakhatási válság és az infláció, ami feszültségeket okozhat a menekülteknek nyújtott támogatások körül. Ennek következében nőhet az érzelmi távolságtartás, sőt esetenként az idegenellenesség is erősödhet a helyiek körében.
Az orosz propaganda tudatosan ráerősít ezekre a narratívákra:
célja, hogy megbontsa az európai egységet, és elmélyítse a társadalmi feszültségeket az ukrán menekültek kárára.
A „szolidaritási fáradtság” nem azt jelenti, hogy Európa teljesen elfordult volna az ukránoktól, az általános közhangulat továbbra is inkább támogató. A több mint ötmillió ukrán menekült továbbra is kap menedéket és segítséget az Európai Unió tagállamaitól. A kormányok kitartóan biztosítják az ellátást, a pénzügyi támogatást, és civil kezdeményezések tucatjai működnek az ukrán családok megsegítésére.
Mindazonáltal egyes államok már hosszú távú problémaként tekintenek a menekülthelyzetre, és felmerült a támogatások felülvizsgálatának igénye. Legutóbb például a lengyel elnökválasztáson, amelyen a két csúcsjelölt is a támogatások csökkentésének tervével kampányolt.
Visszatérés vagy maradás: milyen jövő vár az ukránokra?
A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy meddig húzódik a háború, és mi lesz a menekültek sorsa. Sokan – főleg az idősebb generáció tagjai – a mai napig a hazatérés reményében élnek, ők gyakran „kivárásként” tekintenek az európai tartózkodásra. A fiatalabb generáció, köztük rengeteg gyermek, azonban a háborún kívüli világban nő fel, és egyre erősebbé válik a kötődés a befogadó országgal. Ezáltal pedig annak a valószínűsége is csökken, hogy a háború után visszatérjenek Ukrajnába. Egy Németországban készült felmérés szerint az ukrán menekültek mindössze 34 százaléka tervezi, hogy ha béke lesz, akkor azonnal hazatér, míg 37 százalékuk legalább néhány évig vagy véglegesen is Európában maradna.
Ráadásul a menekülthullám továbbra sem ért véget, újabb és újabb ukránok döntenek úgy, hogy csatlakoznak Európában élő honfitársaikhoz. Reális forgatókönyv, hogy az ukrán menekültek nagy része hosszútávon is Európában telepedik le, ami demográfiailag és gazdaságilag is átalakítja a kontinenst. Ukrajna számára ez azt jelenti, hogy a háború végével csökken az aktív munkavállalók száma, és a humán tőkeveszteség lassíthatja az újjáépítési munkálatokat.
Az európai államok azonban hosszútávon profitálhatnak egy új bevándorló populációból.
Európának egyensúlyoznia kell az azonnali segítségnyújtás és a hosszútávú tervezés között. Az ukrán menekültek támogatása nem csak humanitárius kötelesség, de politikai üzenet is: azt jelenti, hogy Európa nem enged az agressziónak, és kiáll az értékei mellett. Ugyanakkor a befogadó országok társadalmi kohéziójának megőrzése érdekében kezelni kell a lakosság aggodalmait is, legyen szó a munkahelyekről, a szociális ellátás fenntarthatóságáról vagy a kulturális beilleszkedésről.
Ez pedig komoly próbatétel Európa számára: képes lesz-e a kezdeti szolidaritási hullámot tartóssá tenni, miközben Ukrajna mellett is kitartani a konfliktusban. Az ukrán menekültek jövője közös európai ügy: sikereik és integrációjuk egyben a befogadó társadalmak sikere is lesz.
A szerző a Migrációkutató Intézet elemzője.
(Borítókép: Ukrajnából érkezők felszállnak egy Budapestre tartó vonatra a záhonyi vasútállomáson 2022. március 7-én. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)
