Senki sem tudja, mit hozhat egy rezsimváltás Iránban

Amerika Irán elleni csapása valószínűleg alapjaiban formálja át a perzsa állam történelmét. Azonban ez valószínűleg nem az iszlám köztársaság felváltása lesz egy demokráciával. Sokkal valószínűbb, hogy a háború felgyorsít egy olyan folyamatot, amely csendben már jóval azelőtt elkezdődött, hogy a bunkerromboló bombákat hordozó repülőgépek felszálltak volna.

Irán ideológiai szereplőből érdekközpontú tekintélyelvű állammá válhat. Gazdasági fejlődésre törekszik, nem pedig arra, hogy forradalmát exportálja. Megpróbál kereskedni a Nyugattal, nem pedig harcolni ellene. Oligarchák és tábornokok vezetik, nem pedig ajatollahok és síita ideológusok. Röviden, hasonlítani fog a legtöbb szomszédjára az arab világban – véli a Foreign Policy hasábjain megjelent elemzésében Arash Azizi, a Bostoni Egyetem kutatója.

Azizi szerint Irán azért jutott idáig, mert Ali Hamenei ajatollah, a legfelsőbb vallási vezető teljes kudarcot vallott. A hívő forradalmár, Hamenei sokáig arról álmodott, hogy megváltoztatja a világot. Az 1979-es forradalom sok más veteránjával ellentétben ő soha nem mutatott mérsékletet, és nem alkalmazkodott a korhoz, hanem továbbra is egy egész országot használt fel az ügy érdekében.

Az Izraellel és az Egyesült Államokkal fennálló konfliktus csak a legutolsó állomás Hamenei kudarcainak hosszú sorában. Célja már régóta az, hogy beteljesítse elődje, Ruhollah Khomeini ajatollah kettős ambícióit. Az ő víziójuk szerint Iránnak puritán iszlám társadalomnak kellett lennie, ahol a férfiak és nők önként választják a muszlim életmódot. A világ színpadán Iránnak egy kompromisszummentes Amerika- és Izrael-ellenes kereszteshadjárat élére kellett állnia. Mindenütt felfegyverezte ideológiai szövetségeseit, és önállóságra törekedett – akár az elszigetelődésig is.

Mindkét álom nyilvánvalóan és látványosan vallott kudarcot. Irán ma a muszlim világ legkevésbé vallásos társadalmai közé tartozik. Az irániak a globális popkultúra leglelkesebb fogyasztói között vannak. Bár a kötelező fátyolviselés szabálya még mindig érvényben van, a rezsim úgy döntött, nem érvényesíti azt olyan komolyan, és nők milliói járkálnak ma már fejkendő nélkül. Teherán nem úgy néz ki, mint egy iszlám mintaváros.

Külpolitikai téren Hamenei korábban néhány sikert könyvelhetett el, még akkor is, ha ezek Irán nemzetközi elszigeteltségét vonták maguk után. A Teherán-barát erők négy arab fővárost tartottak ellenőrzésük alatt, Izraelt pedig az úgynevezett Ellenállás tengelye, az Irán által finanszírozott, felfegyverzett és inspirált milíciák hálózata vette körül. Azonban az arab diplomáciai kezdeményezések, az Izrael szétroppantotta tengely és az Aszad-rezsim bukása Szíriában együttesen rombolta le mindazt, amit a vallási vezető felépített. Hamenei mostantól olyan vezetőként lehet ismert, aki gyilkos háborút hozott népére – véli Azizi.

Eddig még minden átmenet katasztrofális volt a térségben

Eckart Woertz, a hamburgi Német Globális és Területi Tanulmányok Intézetének vezetője nem ilyen optimista. Arra világít rá, hogy a térségben a rendszerváltásoknak (Irakban, Líbiában és Afganisztánban) történelmileg katasztrofális következményei voltak.

„Rendkívül kétséges, hogy egy ilyen rendszerváltást kívülről, egy gombnyomással el lehetne érni” – fogalmazott. „Ha mégis ez történne, akkor sem biztos, hogy a dolgok a Nyugat számára megfelelő irányba mennének” – mondta el a Die Weltnek. Woertz másik problémát is lát: végső soron szárazföldi erők bevetésére lenne szükség ahhoz, hogy Iránban kormányváltást kényszerítsenek ki.

Nem látok olyan tömeges, erős lázadó mozgalmat Iránon belül, amely képes lenne megdönteni a jelenlegi rezsimet

– vélekedett.

„Bár Németországban egyszer, a második világháború végén volt egy sikeres rendszerváltás, ahhoz szárazföldi invázióra volt szükség” – mondta Woertz. „És aztán szükség volt egy, a helyiek által támogatott átmenetre. Segít, ha van egy közös külső ellenség – mint a szovjet blokk 1945 után –, ami elsimítja a különbségeket. De a rendszerváltás soha nem történik meg csupán légicsapások nyomán, és nem hiszem, hogy Irán ebben kivétel lenne”.

Senki sem tudja, mi következhet

Egyes nyugati vezetők üdvözölték az iráni legfelsőbb vezető megbuktatásának gondolatát, de nem készültek forgatókönyvek annak lehetséges hatásairól. Irán esetében – amely olyan ország, ahol rendkívül sokféle etnikum, vallás, és politika van jelen – a nyugatiak nem tervezték meg annak következményeit, mi történik, ha a rezsim esetleg összeomlik.

A balkanizálódás is valós lehetőség. Irán nem mesterséges állam, amelyet a nagyhatalmak hoztak létre. A szeparatizmustól való félelem kísért egy olyan országot, ahol a perzsák az ország lakosságának csak 50 százalékát teszik ki. Körülbelül egynegyedük azeri vagy török (beleértve a legfőbb vezetőt, Ali Hameneit is), és vannak beludzsok, kurdok, arabok, valamint kisebb számban zsidók, és örmények – jegyzi meg Patrick Wintour, a The Guardian külpolitikai szerkesztője.

Ha bekövetkezne az összeomlás, az azerbajdzsáni rezsim és a számos kurd militáns mozgalom is esélyt látna arra, hogy etnikai enklávékat faragjon ki az iráni területekből. Sőt a Jerusalem Post sürgette Benjamin Netanjahut, hogy a föderalizált Irán legyen a politikai cél, azon az alapon, hogy az országot nem lehet megreformálni.

Semmilyen belső, szervezett ellenzék nem létezik, amelyre lehetne támaszkodni. A politikai pártokat betiltották, a legfontosabb másként gondolkodók közül sokan börtönben, száműzetésben, vagy házi őrizetben vannak. Esetleg ügyvédként, művészként vagy szakszervezeti tagként a periférián dolgoznak. A lázadásokat kíméletlenül elfojtották.

A 2022-es női szabadságmozgalom híres volt a vezetés töredezettségéről, és inkább kulturális, mint intézményi örökséget hagyott maga után. A mozgalom támogatói hálózatának későbbi összeomlása megmutatta, hogy a megosztottság milyen gyorsan felülkerekedhet egy közös ügyön. Az utódrendszer milyensége Irán esetében annak a kérdése, hogy forradalom vagy békés átmenet következne-e be. Ez attól függ, hogy egy katonai vereségért ki vállalná a felelősséget, és ez a vereség mennyire lenne teljes – véli a lap.

(Borítókép: Teherán 2025. június 15-én. Fotó: Contributor / Getty Images)