Az atomhatalmak terjedésével Damoklész kardja lebeg a világ felett
A 80 esztendővel ezelőtt befejeződött második világháború mindmáig érződő változásokat hozott a társadalmi struktúrák, a politikai rendszerek, valamint a nemzetközi kapcsolatok terén. Milyen gazdasági és demográfiai következményekkel járt Európára és a világra nézve a gyarmatbirodalmak második világégés után gyorsuló felbomlása? Hogyan alakult ki, és fennáll-e még az 1945-öt követően létrejött „Pax Americana”? Milyen hatással voltak az emberiségre a totalitárius ideológiák és gyakorlatok?
Többek között ezekre a kérdésekre is kereste a választ Borhi László történész, az Indiana University professzorra, valamint Máthé Áron történész–szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. Kettejük eszmecseréjét Gali Máté történész, a Mathias Corvinus Collegium Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára moderálta kedden este az Allee-beli Scrutonban.
Stunde Null
A II. viláháború öröksége című beszélgetés a világégés végének 80. évfordulója alkalmából került megrendezésre. A május 8-i dátum jelezte a háború végét – a németeknél ez a „Stunde Null” –, viszont Borhi László korábbról kezdte, véleménye szerint a második világháború nem lett volna az első nélkül, az egyik közvetve okozta a másodikat, amely elhozta az atomkorszakot. Vagyis „1945 óta az emberiség folyton Damoklész kardja alatt él, bármikor kitörhet egy atomháború.”
A veszteségek a háborúban 75 millió emberre tehetők.
Nyugat-Európában egy „hagyományos háború volt”, a németek megtámadták és bevették Franciaországot, a Benelux-államokat. Ezzel szemben keleten teljesen más volt a helyzet, a német és orosz deportálások és a kelet-európai zsidóság teljes kiirtásának gondolata teljesen másik aspektust mutatott, mint nyugaton. Máthé Áron a „Stunde Null”-ról, vagyis a nulladik óráról elmondta, hogy Nyugat-Európában ez egyértelműen felszabadulás volt, míg Közép-Európában itt is más volt a helyzet – ahogy erről már volt is egy beszélgetés korábban. Itt az egyik megszállást egy másik követte.
A távol-keleti frontról pedig elmondta, hogy ott még egy ideig tartott a háború, majd nem sokkal később Kínában újabb háború tört ki, ahogy Indonéziában is, így a „Stunde Null” ott nem igazán értelmezhető, főleg nem úgy, mint Európában. Borhi László azért még kiegészítette azzal, hogy 1945. a történészek számára könnyű fogódzónak bizonyul mint korszakhatár, de a fentiekből is látható, hogy nincsenek ennyire egyértelmű és egzakt válaszpontok. Magyarországon is inkább 1944 vagy 1953 – Sztálin halála –, esetleg 1962 (a magyarországi nagy terror vége) lehet inkább korszakhatár, semmint 1945.
Az atom csábítása
Az európai gyarmatbirodalmak bomlása felgyorsult a II. világháború után, ennek gazdasági és demográfiai hatásai elképesztőek voltak. Borhi László arról szólt, hogy egy új gazdasági világrend kialakítása kezdődött, melyben az Egyesült Államok tőkét biztosított Európa újjáépítéséhez, majd megnyitotta a vámhatárokat és leszámoltak a gazdasági tömbökkel, a tőke szabad áramlását biztosítva, ám ebből a szovjet térség kimaradt. Egészen Trumpig működött ez a világrend, most pedig a gazdasági világrend újragondolás zajlik éppen. Máthé kiegészítette azzal, hogy már 1914 körül megindult a gyarmatbirodalmak bomlása Kelet-Afrikában, majd később brit-Indiában, végül a 60-as, 70-es években a szovjetek erre még rátettek egy-két lapáttal. „Innentől pedig már nem volt megállás, hiszen aki A-t mond, az utána B-t is fog mondani.”
A Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákról Borhi László elmondta, hogy „akkor kinyílt Pandora szelencéje” és onnantól már nem lehetett visszazárni a szellemet a palackba. Viszont később az a konszenzus alakult ki, hogy ezek a fegyverek nem bevetésre, hanem megelőzésre, elrettentésre szolgálnak. Ezért nem volt szovjet–amerikai háború és harmadik világháború sem. Hiszen ha „tudom, hogy az ellenfél az én elpusztításomra elegendő fegyverrel rendelkezik, akkor a támadást sosem indítom el, mert az ellencsapás nagyobb pusztítást okozna, mint amit elérek a csapással”. Ezért nem indítanak támadást azóta sem.
Ám 1945-ben Teller Ede érvelése alapján a döntés megszületett, hogy ha „mi nem, akkor megcsinálják az oroszok”. Ám ha racionális szereplő kezében van a bomba, akkor nem fogja bevetni, de felmerül a kérdés, hogy meddig racionális egy aktor? „Racionális-e Kim Dzsongun, vagy Hamenei ajatollah” – tette fel a nagyon is aktuális kérdést. Véleménye szerint a taktikai, kisebb atomfegyverek létrehozásával az eszkaláció már nem biztos, hogy megállítható.
Máthé Áron kiemelte, hogy a Szovjetunió bukása után az atomfegyverek ideje is új korszakába lépett, hiszen másoknak is lett atombombája (Kína, India, Pakisztán). Véleménye szerint „Putyin még racionálisnak mondható Borhi skáláján elhelyezve”, de az iráni vezetőért már „nem tenné tűzbe” a kezét. Szerinte a nukleáris fegyvereknek olyan „csábítása van”, ami egy elrettentő vészfék lehet, ám a cselekvőképes középhatalmak, amelyek még nem rendelkeznek atomfegyverrel, a század közepére biztosan akarnak majd egyet. És minél többeknél van, annál biztosabb, hogy valaki
nem fogja racionálisan kezelni. Mi majd a saját mennyországunkba jutunk, de legalább a másik is megdöglik
– fogalmazott, hiszen ha valaki feltalál valamit, azt előbb-utóbb valaki ki fogja próbálni. Ez a tapasztalat.
Hozzátette azt is, hogy ha egy hatalom megrendül és elveszíti erejét, akkor ki tudja, hogy kihez kerülnek majd ezek a fegyverek? Borhi professzor szerint Irán példája arra utal, hogy még mindig „nem olyan könnyű megépíteni”, de ha sikerül is, nem biztos, hogy megéri kilőni, mert „én is elpusztulok vele”.
Hanyatló Nyugat
A Pax Americana-ról, vagyis az Amerika által uralt világrendről Máthé Áron arra tért ki, hogy 1989-1990-ben többször szóba került az új világrend, a „szabályokon alapuló világrend”, ám sokan más szabályokra esküsznek, mint a többiek, ez pedig lehet probléma. Nem biztos benne, hogy létezik-e még a Pax Americana, viszont a múlt heti iráni csapás azt mutatja, hogy „ezek a dolgok a látszaton, a hiedelmeken is múlnak”, mert szerinte ezt másik ország nem tudta volna megcsinálni. Borhi László azzal egészítette ki, hogy az amerikai dollár a világ tartalékdevizája lesz, ez pedig óriás kereskedelmi fölényt biztosít az Egyesült Államoknak. Ugyanígy a technológiai előny is, a vezető egyetemek, kutatóintézetek mind Amerikában vannak. A harmadik pedig a nukleáris robbanófejek mennyisége, tehát
gazdaságilag, politikailag és kulturális befolyásban is Amerika van élen, ő a NATO vezetője, a főparancsnok is amerikai.
Hiába mondja Macron, hogy a NATO halott, hiába jön fel időről időre az európai hadsereg ötlete, az Egyesült Államok nélkül egy lépést sem tettek még e felé az országok. Trumpra kitérve elmondta, hogy látszik, hogy megpróbálja Oroszországot leválasztani Kínáról – pedig pont az Egyesült Államok külpolitikájának a hibája, hogy újra létezik az orosz–kínai tengely.
A demográfiára kitérve Máthé arról beszélt, hogy hiába nőtt Amerika lakossága, a kohézió meggyengült. Ugyanígy Európa demográfiája is gyengült, miközben Kongó, India, Kína elképesztő mértékben gyarapodik, ez pedig „fontatlanná fogja tenni az európai, nyugati világot”. Szerinte ahol ennyien laknak, ott lesz előbb-utóbb vagyon, lesznek kutatóintézetek, ott a „gazdagság is meg fog jelenni”. De lehetne sorolni, az arab világ, fekete-Afrika, tehát gyakorlatilag nem biztos, hogy a Pax America jelenleg még minden aspektusából hatályban lenne.
(Borítókép: Tengerészgyalogosok és tüntetők, akik az Egyesült Államoknak az Izrael Irán elleni háborújában való részvétele ellen tiltakoznak 2025. június 22-én Los Angelesben. Fotó: David McNew / Getty Images)
