Katasztrófa Parajdon: három hét alatt kellett volna megoldani, egy cső sincs a helyén

A parajdi sóbánya katasztrófája hetekkel ezelőtt bekövetkezett, amikor a Korond-patak kimosta a talajt és elárasztotta a föld alatti bányarendszert. A geológusok már 2007-ben figyelmeztettek a veszélyre, de senki sem tett semmit a megelőzésért. Mint arról az Index Kibeszélő Extra című műsorában Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója beszámolt, a probléma évek óta ismert volt.

A tervek szerint egy úgynevezett „bypass megoldással” csőbe vezetik a Korond-patak vizét, hogy megállítsák az édesvíz befolyását a bányába. Csak ezután lehet a több millió köbméter sós vizet kiszivattyúzni a tárnákból. A munkálatok miatt át kellett helyezni a folyómedret is – a korábbi mederben keletkezett lyukban tűnt el a megduzzadt patak vize két és fél napon át, feltöltve a bányát.

A Magyar Hang stábja most bejárta a veszélyzónát, és kiderült: a lyukat végül huszonhat kamionnyi zúzott kővel sikerült feltölteni, de a lényegi munkák alig haladtak.

Negyvenezer ember ivóvízellátása forog veszélyben

A patak elterelése egyébként sem oldja meg a valódi problémát a Székelyhon.ro szerint, ami a mintegy negyvenezer ember kritikus ivóvízellátása Maros megyében. A Korond-patak vizének nagy részét már most is átpumpálják a sóhegyen, de ez nem akadályozza meg, hogy sósan érkezzen a Kis-Küküllőbe. A szennyezés olyan mértékű, hogy a gyulakutai, küküllőszéplaki és dicsőszentmártoni vízüzemek nem tudnak ivóvizet biztosítani.

A helyzet azért is kritikus, mert valószínűleg a bányából szivárog ki olyan erős sótartalmú víz a patakba, amely bár vegyül a Kis-Küküllő vizével, mégis az ötven kilométernél távolabb levő Dicsőszentmártonban a folyóvíz sótartalma még mindig 1000 milligramm/liter, holott 250 milligramm/liter alatt kellene lennie. A Maros megyei hatóságok Bukarest válaszára és pénzügyi támogatására várnak sótalanítóberendezések vásárlásához.

Dermesztő csend a turistavárosban

A község kiürült: a nyári szünet első napján turisták helyett csak munkagépek és tűzoltóautók közlekednek a máskor látogatókkal teli utcákban. A sós vizű strand sem nyitott meg, a környékbeli panziók konganak az ürességtől. A bánya évente 600 ezer turistát vonzott, és a helyi gazdaság teljes mértékben erre épült. A helybéliek között sokan vannak hitelekkel, és reménytelen helyzetbe kerültek.

Miközben a bányában több millió köbméternyi telített sós víz áll, azt nem tudják használni. A strand megnyitásához a Nemzeti Sótársaság egy másik bányájából, zsákokban hoznak sót, amit az édesvízhez kevernek. A helyzet azt mutatja, hogy Lukács Csaba korábbi pesszimista jóslata valósul meg: „Kimondhatjuk, hogy a parajdi sóbányának vége!”