Balavány: Eltévedve a Temuverzumban, avagy hogyan ver át engem a kínai webáruház
Megrendítő történet következik, egy tipikus balek esete. Előrebocsátom, végül
- meglett a pénzem,
- nem raboltak ki,
- senki nem kényszerített semmire,
ám ha kamuígéretekkel ösztönöznek vásárlásra, az nem feltétlenül erősíti a bizalmat az online kereskedelemben. De, ugye, mit is vártam a Temutól, hallom már előre a bölcs kritikákat, és meg is válaszolom: minimális korrektséget, mert miért ne? Mindenkinek jó, ha egy tranzakció nem azzal végződik, hogy a kliens a kereskedő felmenőit emlegeti illetlen kontextusban, a falat püfölve. Ha a vásárló elégedett, még az is előfordulhat, hogy visszatér további javakért.
Én nem fogok.
Sokfelé hírlik már a felbukkanása óta, hogy Temu ilyen meg olyan kamuoldal. Nekem a Wish jutott róla eszembe, ami annak idején letarolta a netpiacot: gagyi, többnyire márkás (vagyis hamisított) távol-keleti műanyag szarokat árulnak, viszont olcsón, kitűnően célozva a kiemelkedően árérzékeny magyar közönséget. A Wish persze hamar és okkal lett az igénytelenség szinonimája, de azért vásároltam ott azóta is alázatosan szolgáló, egész szép gitárpántot kettőszázharmincért, amikor a hasonlókat bőven háromezer fölött lehetett kapni. A feleségem meg vett egy sokrekeszes, egész csinos, zöld, eredeti műbőr pénztárcát/irattartót fillérekért, amit azóta is használ, na ugye. És azt az érvet, hogy a kínai cucc gagyi, akár el is engedhetjük, hisz számtalanszor megbizonyosodtunk arról, hogy az eredeti, patinás kereskedőtől vásárolt nyugati cucc szintén made in China /Taiwan/Indonesia, és a két éves garanciaidő lejártakor mintegy varázsütésre foszlik atomjaira.
És hát az az igazság, fi- és nővéreim, hogy rendeltem korábban is a Temuról. Nem sok mindent, de például egy Radiohead-pólót kétezerért, ami méretre jó, és még a harmadik mosás sem koptatta le róla a feliratot, csak az a baj, hogy baromi vastag az anyaga, tehát a dögletes nyáron, vagyis az igazi pólószezonban szinte viselhetetlen.
Nulla forintért nagyobb tárhellyel
Szóval a dolog egy álmos vasárnap délelőtt esett, épp felkelést fontolgatva pörgettem a jobbára értelmetlen Reels-videókat könnyed kis dopaminlöketekért, amikor vicces temus hirdetésekre lettem figyelmes. Van ez a thrash-öröm, amikor direkt gagyit néz az ember és nevet rajta. Egyik jött a másik után. Jól lekötöttek a közös kaptafára készült, AI-generált minidrámák, nagyjából hasonló sztorival. Az egyiket gyorsan el is mesélem.
Járdaszegélyre roskadva zokog egy elegáns fiatal nő.
The post Balavány: Eltévedve a Temuverzumban, avagy hogyan ver át engem a kínai webáruház first appeared on 24.hu.