Az Indiával folytatott háborúban Pakisztánnak nagyon bejöttek a kínai fegyverek, újabbakat kértek
Iszlámábád reméli, hogy 40 darab ötödik generációs J–35 harci repülőgép, KJ–500 korai figyelmeztető repülőgép és HQ–19 föld-levegő rakétarendszer beszerzése elrettenti Indiát a jövőbeli támadásoktól.
Újdelhiben ugyanakkor figyelembe fogják venni Peking motivációját is, hogy legjobb integrált légvédelmi rendszereit India nyugati határán telepíti.
Walter Ladwig, a londoni King’s College nemzetközi kapcsolatok docense szerint Kína közelgő, Pakisztánnak szánt fejlett lopakodó repülőgépek, radarrepülőgépek és rakétavédelmi rendszerek eladása „stratégiai üzenet” India számára.
Peking hatékonyan beágyazta a legkiválóbb kínai katonai technológiát India nyugati határvidékére, ezzel növelve a jövőbeli konfliktusok tétjét, és korlátozva India képességét az eszkaláció megakadályozására.
Bármennyire is tagadja Kína az összehangoltságot, ezt a lépést Delhiben további bizonyítéknak fogják tekinteni arra, hogy Peking hajlandó támogatni Pakisztán katonai pozícióját, annak ellenére, hogy Iszlámábád szerepet játszik a határon átnyúló erőszakban
– vélekedett Ladwig.
Walter Ladwig szerint Kína ajánlata, hogy csúcstechnológiájú berendezéseket ad el Pakisztánnak, „megerősíti azt a szélesebb körű tendenciát”, hogy Kína „hajlandó stratégiai kockázatot vállalni Indiával szemben, miközben fenntartja a hihető tagadhatóságot”.
A pakisztáni kormány június elején számolt be a kínai ajánlatról. Azóta nem tettek további hivatalos nyilatkozatot.
Peking még nem kommentálta a hírt, de Pakisztán bejelentése háromnapos emelkedést váltott ki a J–35 gyártója, az AVIC Shenyang Aircraft Company és a légvédelmi korai figyelmeztető rendszerek fejlesztője, az Aerospace Nanhu Electronic Information Technology Company részvényeinek árfolyamában.
Pakisztán küzdelme az indiai fölénnyel
Mindezek ellenére India számbeli fölénye és jobban kiépített légvédelme továbbra is egyértelmű katonai előnyt biztosít Pakisztánnal szemben.
„Bár az ötödik generációs vadászgépek, a korai figyelmeztető repülőgépek és a föld-levegő rakéták kombinációja kulcsfontosságú a modern légierő számára, a felszerelés önmagában nem dönti el a csatát Pakisztán javára” – mondta Benjamin Jensen, a washingtoni Centre for Strategic and International Studies védelmi és biztonsági szakértője.
Mivel India sokkal nagyobb ország, a májusi légi háború során „bizonyította, hogy többféle eszközzel is képes veszélybe sodorni a pakisztáni repülőtereket, a kóborló fegyverektől a cirkáló és ballisztikus rakétákig” – fejtette ki véleményét Jensen.
Jensen megjegyezte, hogy a légierő ereje az infrastruktúrától és a kiképzéstől is függ, és Kínának „be kell bizonyítania, hogy ezen a területen is kiváló, ha Pakisztán meg akarja fordítani a légierő erejének egyensúlyát” Indiával szemben.
Ladwig szerint Pakisztán esetében a fejlett kínai katonai technológiák megszerzése nem annyira arról szól, hogy Indiát megelőzze, hanem inkább arról, hogy megszüntesse a pakisztáni légvédelem komoly hiányosságait. Pakisztánnak rakétavédelmi rendszerekre van legnagyobb szüksége, mert lakott területeinek nagy része közel van Indiához, és sebezhető lehet légi vagy rakétatámadásokkal szemben.
Ehhez képest India nagyvárosai, katonai képességei és ipari központjai messze vannak Pakisztántól.
Pakisztánnak a kínai gyártmányú 4,5 generációs J–10C és a közösen fejlesztett JF–17 vadászgépek sikeres bevetése, amelyek PL–10 és PL–15 látótávolságon túli levegő-levegő rakétákkal voltak felszerelve, a felsőbbrendű indiai légierő ellen, a kínai „ABC” adatátviteli rendszer használatának köszönhető.
Ez lehetővé tette, hogy a pakisztáni, kínai gyártmányú HQ–9 légvédelmi radarok célinformációkat továbbítsanak az indiai repülőgépekről, anélkül, hogy a pakisztáni vadászgépeknek el kellett volna árulniuk pozíciójukat, amikor radarjaikat bekapcsolták a látótávolságon túli rakéták kilövésének előkészítése érdekében. A rakétákat ezután a svéd gyártmányú Saab Erieye korai figyelmeztető repülőgépek irányították céljaikhoz, amelyek jóval az indiai vadászgépek hatótávolságán kívül repültek.
Ladwig szerint az úgynevezett ABC-rendszer a radarok, vadászgépek és korai figyelmeztető repülőgépek zökkenőmentes lánccá történő összekapcsolásának modern katonai célját tükrözi az ellenséges létesítmények megcélzása érdekében. Hozzátette, hogy a nyugati erők évek óta dolgoznak hasonló integráción.
„Itt az a figyelemre méltó, hogy Pakisztán, nagyrészt kínai gyártmányú rendszerekkel, valószínűleg sikeresen alkalmazta ezt harci helyzetben” – mondta Ladwig.
A kínai fegyverexport növekedése
Kína, most úgy tűnik, „olcsóbb, szorosan integrált rendszert” kínál Pakisztánnak, amit Ladwig „lenyűgözőnek, de nem feltétlenül forradalminak” nevezett.
Pakisztánnak a kínai védelmi rendszerek felé történő elmozdulása egyértelmű operatív logikán alapul, mivel „könnyebb integrálni a repülőgépeket, radarokat és rakétákat, ha azok eleve úgy vannak megtervezve, hogy együtt működjenek”. Ez különösen fontos a valós idejű koordinált légi harcok szempontjából.
A kínai platformok felé való elmozdulás egyszerűbbé tenné a pakisztáni hadsereg rendszerintegrációját, de ez azzal járhat, hogy az Egyesült Államokban gyártott rendszerek, például az F–16-osok háttérbe szorulnak.
Jensen rámutatott, hogy nincs egyszerű válasz a hírszerzési és adatszolgáltatási hálózatokat ötvöző modern harci hálózatok létrehozására.
Még ha Pakisztán teljes légierejét át is állítaná kizárólag kínai felszerelésre, akkor is meg kellene oldania a kiképzés, a vezetési folyamatok és a többi területi parancsnokságának és irányításának kérdéseit.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatbázisa szerint az elmúlt öt évben a pakisztáni fegyverimport 81 százalékát kínai fegyverek tették ki, mivel Iszlámábád egyre több fejlett rendszert vásárol hosszú távú ázsiai védelmi partnerétől. Ez 7 százalékpontos növekedést jelent az előző ötéves időszakhoz képest, amikor Pakisztán fegyverimportjának 74 százaléka Kínából származott.
A növekedés annak köszönhető, hogy Kína hatalmas erőfeszítéseket tesz védelmi ipara önellátásának javítására – a repülőgép-hordozóktól a hatodik generációs vadászrepülőgépekig –, ami azt is jelenti, hogy bővítette a stratégiai partnereinek kínált fegyverek választékát.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Egy J–35 harci repülőgép látható a Lengyel Repülési Múzeum kiállításán 2019. február 19-én. Fotó: Cezary Kowalski / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)
